Az eltavozottak hangja 1 - Tortenetek a masik oldalrol

Ha elveszitunk nekunk kedves embereket, csak a fajdalom es a hiany szavat halljuk, legtobbszor magunkra es gyaszunkra gondolunk. Meg nem termeszetes nekunk, hogy az eltavozottak is gyaszolhatnak. Pedig ok is elveszitettek mindent es mindenkit, nem tudnak kapcsolatot letesiteni nekik kedves hozzatartozojukkal. Az orokkevalosag kuszoben egy teljesen mas vilagban talaljak magukat. Feladatomnak erzem, hogy meghallgassam a masnak nem hallhato torteneteket, ezeket le is irjam, hogy mindenki hallja oket. Mert ez az, amit szeretnenek, hangot, hogy elmondhassak, mit ereztek es hogy megy tovabb tortenetuk. Mondandojukat rovid karcolatok formajaban adom kozkezre, nem veszek el semmit es nem probalom formaba szoritani, igy a tortenetek kulonbozo terjedelmuek es hangveteluk is egyeni. Az o kozlendojuk a fontos, annyit es ugy mondanak el, amennyit mi mindannyian elmeselnenk magunkrol. Tortenetek Marie-rol, a szerencsetlenul jart kislanyrol, Tillinorol a csaladaparol, aki csaladjat semmi korulmenyek kozott nem akarta elhagyni, valamint az uzletasszonyol, Julianerol szol, aki csak tavozasa utan tudott nyugalomhoz jutni. A kovetkezo tortenetek Rebeccarol szolnak, aki kisbabajat kereste, a tengerbe fulladt Nelerol valamint Joachimrol, aki onkezevel vetett vegett nem kivant eletenek.