Zebradob-híradó

Az ido alatt, amit Kelet-Afrikában - Kenyában, Tanzániában és Uganda határán - tölthettem, a természet sok lenyugözo csodája kápráztatott: a trópusi ég júniusban, mikor egyszerre látható odafönt a Göncöl meg a Dél Keresztje. Láthattam havas Egyenlítot, a Kilimandzsáró csillogását, piros zúzmarát Kenya havasán.
Figyeltem a gyarmati sorból felszabadult afrikaiak új életformáját vajúdó küzdelmeit; az egyetemet végzett, vezeto állásban dolgozó asszony életét, aki feleségtársként él nagyvároson; a földmuvelo luo férfi helyzetét a többneju társadalomban.
Kölyök-lánykorom óta vágyakoztam és készültem a szelídíthetetlen elefántok, búskomor orrszarvúak, az egykor emberevo, mára már alig-alig makrancos filmsztárokká szelídült oroszlánok Eldorádójában.
Évtizedek óta Kenyában élo, gyerekkori barátnom, egykori földim, Mrs. H. White, Köllo Ilonka hívott meg 1966-ban, hogy megmutassa második hazáját, Afrikát, amit oly igen nagyon szeret, hogy „soha Zágont nem feledheti”. Kissé íródeákja is lettem a ZEBRADOB-HÍRADÓBAN barátnomnek, egyben továbbítója is nép- és természetrajzi tanulmányainak.
Híradás ez Kelet-Afrikáról, ahol narancsszínu neonfényben úszó Nairobiban, éjszaka rozsetüzek égnek az aszfalton, s Mombasában a szervezett afrikai dokkmunkás - miután meghallgatta rádióján a legaktuálisabb világpolitikai híradást - éjjel eloveszi az osi zebrabor dobot, és véleményét a hallottakról dobszó-jelekkel, zebradob-híradással adja tovább.