Vihar után

„...Bárdi kényelmesen elobbre lépett, tovább rágta a gyufaszálat. Robi
bosszankodott, hogy miért boszíti fel Bárdi a fegyvereseket.

– „Felesleges hosködés” – gondolta.

A géppisztolyos a szakállasra nézett, aki egy dossziéból papírlapokat
szedett elo. Horváth – arcán a részegek bárgyú mosolyával – nekitámaszkodott az
ajtófélfának, és dudorászott. A fegyveres férfi arcáról eltunt a mosoly.
Ingerülten Bárdi elé lépett. A szakállas, mintha álomból ébredt volna,
elfordult.

– Mi van, bajtársam? – kérdezte halk, fuvolázó hangon.

– Ez a nyomorult már megint kötekedik – válaszolt a géppisztolyos, aztán
ismét Bárdi felé fordult. – Köpd ki a szádból!

Robi már nem bírta idegekkel.

– Százados elvtárs! Ne, minek csinálja… ezt… a…

Bárdi a fiúra
nézett, majd ismét a felkelo felé fordította fejét, s anélkül, hogy a szemét
levette volna a fegyveres arcáról, a lába elé köpte a gyufaszálat… A fegyveres
olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni, de a szakállas megfogta a
karját...”