Tartozás

A világmese origójává növesztett kiscelli kastéllyal rejtélyesen összekapcsolódó életsorsokban ábrázolja a regény, történeti dokumentumokból és vallomásokból merítve, az óbudai pestisjárványtól eltelt háromszáz évet, tizenöt fejezetben, Prosperustól, az elso remetétol és a trinitárius kolostor felépítésétol annak veteránmenhellyé, majd bútorgyárrá alakításán át egészen 1944 karácsonyáig, amikor ennek pincéjében csakúgy, mint a kiscelli domb lábánál, a Szent Margit Kórházban, sokan rekedtek hosszú hetekre a senki földjén; valamint 1956-ig, amikor igazgatója német segélykórháznak adott helyet.
A traumatikus magyar XX. század sok ezer darabos panorámaképévé kikerekedo prózafantázia Skandináviába, Dél-Amerikába, Ausztráliába fut ki, identitáskereso nemzedékek örök jelenébe nyúlnak elvarratlan szálai. Apró, misztériumokon alapuló elbeszélések fuzodnek össze benne egyetlen regényfolyammá, hiszen nem is titkolt metafizikus keretbe rendezodik. Központi szerepuvé válik a történetszövésben a költészet dimenziója a Szent János Kórházban fekvo Toldalagi Pál alakjában, akit csak orangyala ment meg attól, hogy osztoznia kelljen elhurcolt betegtársai sorsában.