Nagyapám

"Nagyapám békát belez, krumplipucolás közben szeretkezik, kilép a naprendszerbol és landol az Amazonas partján. Megnézi a szabásmintákat, letörli Nagynéném szája szélérol a vért, noi nemi szervekkel díszített falú szür­realista vendéglot nyit Chilében, vonzza a macskákat, és szerelmes bele az osztrák pék, mázsa liszttel a vállán. Nagyapám lekési a szülést, bányát nyit Ohióban, feltalálja az ursiklót, odabújik egy prosti mellé, öt miatyánk. Nagyapám írja álmait kockás jegyzetfüzetébe, kilo egy szovjet mesterlövészt vagy nem.
Nagyapám, nagyapád, nagyapja, nagyapáink. Ok még öltek, vadászták a vacsorájukat, vikszelték a bajszukat, gondozták a jószágaikat, termelték a pálinkájukat, nyerték és vesztették a világháborúkat.
Férfiembör nem érzeleg. Inkább megkeveri a cefrét. Összegereblyézi a diófa leveleit. Felássa a veteményest. Lemeszeli a barackfák törzsét. Megforgatja a homok alatt a krumplikat. Néha könnyeit törölgeti, de csak az ecetes tormától.
Halmai Róbert könyve ezt a meghitt és kozmikus világot tárja fel, megmutatva cseppben a tengert, egy emberölton keresztül egy egész évszázadot.
Lackfi János"