Kvantumvilág

  A távoli Nap, örök alkonyatot idézo halvány fényében csillogó tholin részecskék hatására kéken vibráló ködfátyolszeruen ritka légkör, varázslatos módon megnyugtatta zaklatott idegeit, amint már-már gyermeki csodálattal szemlélte a látóhatár szélén feltuno, megmagyarázhatatlanul magas, helyenként a négy kilométert is eléro hegyvonulatokkal szegélyezett, a mostanra már majdhogynem elfeledett Europé bázisának helyet adó Szputnyik síkság viszonylag fiatal, százmillió évesnél nem régebbi keletkezésérol tanúskodó, sima, csak gleccserfolyamok által barázdált látképét, melyet többnyire nitrogén és metán alkotott, de a repülotéri irányítótoronyhoz hasonlító építmény muszereinek tanúsága szerint nem kevés vízjég is volt az illékonyabb rétegek alatt.
  Gabriel lassan elfordult a hatalmas üvegfal nyújtotta csodálatos látványtól, és visszasétált az „irányítótorony” közepét betölto vezérloegységhez.
  Ugyan már minden lényeges beállítást elvégzett az utánuk érkezo automata teherhajó fogadásához, de a látszólagos elfoglaltság nyújtotta kiváló lehetoség, hogy rendezhesse eléggé zavaros gondolatait, mégis maradásra ösztönözte.
  Rá kellett döbbennie, hogy ez esetben meroben ellentmondva az alaptermészetének, bármiféle terv nélkül, szinte vakon ugrott neki a Helen fotisztelendo anya által kitalált rögeszmés „küldetés” végrehajtásának; pedig soha nem bízott igazán a Szent Magdala foboszorkányában. Még akkor is, ha eleinte elhitte neki, hogy a rend célja tényleg az o visszajuttatása a múltba, és csak szép lassan, apránként jött rá, mindez igazából egy tökéletesen kidolgozott figyelemelterelés, a nagy valószínuséggel Dr. Chandra Ghanim által végrehajtandó szabotázsról.