Hogyan (nem) lettem francia életmuvész

„…mindig reszketve, izgatottan készülök, ha francia barátaimnak fozök. Nagyon szeretném jól csinálni. Nem tudok jól beszélni, türelmesen várni, francia módra öltözni, fellépni vagy kinézni, de legfoképpen mégis abban kérem Isten segítségét, hogy az elvárások szerint meg tudjam etetni oket, jót és jól egyenek – bien manger – nálam. Azért is könyörgök Istenhez, hogy senki se legyen rosszul az asztalomnál, és ne betegedjen meg az ételem elfogyasztását követo huszonnégy órában. Ezzel az imával fogok neki, aztán úgy tervezek és készülök, mint egy nagybetus ünnepre.” Mark Greenside magyar származású, amerikai egyetemi tanár beleszeret Bretagne-ba egy nyaralás alkalmával, házat vásárol egy ottani kis faluban, és ezt követoen minden nyarát ott tölti. A nyelvi és kulturális különbségek miatt számtalan mulatságos kalandban van része, sokszor félreértés áldozata lesz nemcsak az ügyintézés, de a bevásárlás, a fozés, a vendéglátás és a vezetés során is. Tapasztalatairól könnyed, humoros történetekben mesél, érzékletesen bemutatva a franciák – egy kívülálló szemével nézve – különös szokásait, életfelfogását, csakúgy, mint a francia hétköznapok helyszíneit, a kórházak, éttermek, piacok, bankok és boltok világát.