Corvinisták II. kötet

„A november 4-ei szovjet támadás egyik fo iránya a legnagyobb
felkeloközpont, a corvinisták ellen irányult, akik az Ülloi út,
Nagykörút keresztezodésénél rendezkedtek be. E felkelo csoportok
felvették ellenük a harcot, de bázisaikat rövidesen aknázni kezdték. Így
az ellenállás ott reménytelennek tunt, és ezért már 4-én este vagy 5-én
fegyveresen elhagyták a körzetüket. Egy kb. 350 fos egység a Víg utcai
rendorkapitányságon és a mellette lévo épületekben gyult össze, egy
másik, ennél jóval kisebb részleg pedig a szintén VIII. kerületi Jázmin
utcai iskolába vonult. Többen a Corvin mozi környékén maradtak, és kis
létszámú osztagokban folytatták a harcot (nem kis veszteségeket okozva a
betolakodóknak), mások letették a fegyvert és hazamentek. (…)Nincsenek
kello bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy kinek a kezdeményezésére
alakult ki ez az új bázishely, de nyilvánvalóan szervezetten, vezetoik
irányításával kerültek ide a felkelok. Állítólag Pongrátz Gergely
foparancsnok (agronómus) már 4-én hajnalban bejelentette, hogy a VIII.
kerületi kapitányságra megy, ha a Corvin nem védheto tovább.A
felkelok egy része a közeli Rákóczi téren folytatta a harcot. Mások a
szomszédos csarnokot orizték a tolvajok ellen (mérsékelt sikerrel). Az
italozást úgy gátolták meg, hogy belelottek hordókba. A parancsnokok
a kapitányság épületében tartották a megbeszéléseiket, csak sejthetjük,
hogy mirol. Állítólag „a szétvert csoportok parancsnokai egymást
okolták az ellenforradalom gyors összeomlásáért, ebbol kifolyólag súlyos
nézeteltérések és fenyegetések keletkeztek…” Több adat utal arra, hogy a
budapesti fegyveres harc folytatását kilátástalannak ítélték. Ennek
kapcsán szó esett Iván Kovács László (raktáros) „árulásáról” és
ártalmatlanná tételérol is.”