Az utolsó daru

„Az este fekete leple egészen ráterült a lápra, de odafönt az égen kigyúltak az éjszaka gyertyácskái, a csillagok és a Sötétség Gondviseloje kiakasztotta a nagy Hold-lámpát a láp fölé. A falka öregjei mellre eresztett csorrel bóbiskoltak; a fiatalok párokra szakadoztak és esti sétára egymás után tünedeztek el a susogó sás között. Egy holdfényes tócsa körül tucatnyi serdülo darulegényke dugta össze a kobakját s halk krúgatással tanakodtak a holnapi futóverseny esélyeirol. Altatni való daru-kisgyerek nem volt még a falkában, hiszen a tavalyiak már mind felserdültek és az ifjú párok csak ezután tervezték a családalapítást. Durrkáné, a jövendomondó öreg daru néni, fájós lábát áztatta egy göboben; Kürrke, az orszem, torkában levo trombitáját szüntelen riasztásra készen tartva, egy halmocska tetején orködött…”(A VEZÉRDARU EMLÉKEI - részlet)