A herceg

„Ki ismerheti meg sajátmagát? Ki az, aki oszinte sajátmagához? Ahogy én
most itt beszélek magához, józanul és kissé kenetesen, mit tudom én, azt
mondom-e, amit mondani szeretnék? Oszinte vagyok-e? Most, amikor
komolyan beszélek, az igazi érzéseimet és szempontjaimat fejezem-e ki?
Nem az imént voltam-e oszinte és igaz, mikor tréfából azt kérdeztem
magától: ne öljem-e meg az urát? Ki tudja, mi van bennünk, mi rejtozik,
mi lappang, mi kér utat kifelé? Azért mondom csak: meglepetések érhetik
még magát is! Azért ne vegye dogmáknak, amiket az imént mondott, noha
tudom, hogy minden szava igaz és aszerint él is!”