A fiú, aki igazságot szolgáltatott

„Kilencvenhat éves vagyok, készen állok találkozni Istenemmel, amikor magához szólít. Iszonyatos dolgokat láttam: rituális akasztásokat, vaktában lelott embereket, kimondhatatlan kegyetlenséget, a kannibalizmus romlottságát."
Józef Lewkowicz tizenhat éves volt, amikor egy számmá redukálták. Lengyelország náci megszállása után a Krakkó-plaszówi koncentrációs táborba terelték, ahol o lett a 85314-es számú rab. Sóbányákban robotolás; eroltetett menetek; és halál mindenütt: halál az éhezés, betegségek, verés, a nácik fegyverei és a szövetségesek bombái által. Józef hat koncentrációs tábort élt túl, mire 1945 májusában kiszabadították az ebenseei táborból. Ekkorra a tizennyolc éves fiú minden közeli és távoli hozzátartozója halott volt.
Az elégtételre vágyó túlélo a szélrózsa minden irányába szétszóródott náci gyilkosok igazságszolgáltatás elé juttatására tette fel az életét. Legnagyobb zsákmánya a Schindler listájában is megörökített plaszówi mészáros, Amon Göth volt. Ezután több száz, a holokauszt során árvává vált zsidó gyermeken segített, majd Montrealban alapított családot.
Józef hosszú évtizedeken át hallgatott a holokauszt során átéltekrol és azutáni tetteirol; csak a rémségek elfelejtésére vágyott. Azonban kilencvenhat évesen úgy vélte, meg kell szólalnia, hogy mindez ne történhessen meg újra. Ez a könyv az o tanúságtétele, és a holokauszt egyik legfontosabb, eddig ismeretlen története.