Volt egyszer egy Gencs

Nem mindennapi olvasmány. Témája alapján „vadászkönyv”. Vadászember írta, vaduzésrol szól. De ez a megállapítás ennek a könyvnek csak az elso, meglehetosen felületes megközelítése. Mert, ahogy az olvasással haladunk elore – a kötet minden szövege izzik a feszültségtol –, egy ugyancsak feszültségektol izzó ember portréja rajzolódik ki, mely mögött – ugyancsak feszültségekkel telítetten –, felsejlik egy széthulló család,egy kihaló falu, egy pusztuló kultúra és egy önmagával viaskodó kor sajátos rajza is. (Békés Sándor)