Távoli vidékek felé

A mi univerzumunk, a mi világunk. Ez fuzi egymásba Szávai Attila évszakokon, tereken, településeken és embertípusokon átívelo novelláit. A szereplok hol ostobák és esetlenek, hol józanok és bölcsek, éppúgy, mint mi magunk. Egy a félelmünk, az örömünk, még ha a kapcsolataink kuszák és kibogozhatatlanok is. A természetet és az ember közvetlen környezetét muvészien, az emberi történetekre érzékenyen ábrázolja, gyakran visszatéro motívumok segítségével, mint a vadászat iránti kötodés, a városi és falusi élet sajátosságaira való reflektálás. A lelkünkben megbújó helyszínekrol és formákról, az emberi lét olykor szomorú, olykor humoros mélységeirol készült közeli pillanatképek ezek a szövegek, melyek a bennünk rejlo távoli vidékekre kalauzolják az olvasót.