Talpra esni kötelező

Mindig sok nővel dolgoztam. Ismertem, szerettem, értettem őket. A 21. század első két év­tizedében játszódó történetben a főszereplőén kívül más, fiatal és idősebb női életekbe is bepil­lanthatunk. A tanulság minden korosztálynál ugyanaz: az élet­ben meg kell találni az elérhető legjobbat.
Férjem negyvenöt évi házasság után is töretlenül hitt bennem. Tehetségesnek tartott. A Tükörvilágom. Bolyong­tam a Föld nevű bolygón négy kötete után biztatott, hogy írjak. Néha viccesen rám szólt, ha sokat fecsegtem, hogy Cucóka, inkább írjál. Remek megjegyzései tele voltak ösz­tönző szeretettel. Halála után két évre került elő ez a regény. A könyvvel tartozom neki.
Az alaptörténetet együtt hallottuk.
– Meg tudom érteni, ha valaki egyszerre veszít el min­dent, maga alá kerül – mondtam. – Az sem mindegy, hány éves. Amikor az élet szebbik felét magunk mögött hagy­juk, a korunk miatt is szenvedünk. Bele tudom élni magam a helyzetébe.
– Miért nem írod meg? Hogyan képzelnéd a továbbiakat?
Megírtam. A nők, ahogy a macskák, talpra esnek. Mert talpra esni kötelező. Még tűsarokban is.