Rötúr

Megreggeliztek, narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az idot.– Látod, apukám, már harminckét éve van annak, hogy eloször megérkeztünk Algériába.– Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk.– Én harmadszor.– Igen.– És most, apukám, úgy tunik, el kell innen mennünk végleg.– Hát igen, fiam – sóhajtott Sprentzl Gyula, és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára.