Pipacs, a fenegyerek

Pipacs alacsony, de igen vastag ember volt. Vastag, de nem kövér. Nagy csípoje, széles nyaka, oszlopos combjai, eloreugró gorillaállkapcsa csupa erot, stabilitást és nyugalmat sugárzott. Kevésbé tette elokelové a megjelenését, hogy két lábfejét egymástól legyezoszeruen távol tartotta. O volt ugyanis a világ legcsámpásabb embere. Felso teste inga módjára lengett járás közben a derekán, és szokott mozdulata volt, hogy zsebre dugott két kezével idonként felfelé rántotta nadrágját.
– Az élet olyan mint a füst. Ma itt vágnak fejbe, holnap ott. – szokta mondani.
Barátjával elindul megkeresni Miss Lilian édesapját Borneo osrengetegébe. És amikor szembetalálkoznak a banditákkal, sziklák röpködnek, pofonok csattannak, szamarak ordítanak, elszabadulnak az indulatok és a pisztolyok.
Még az is elképzelheto, hogy a gonosz nyeri el jutalmát, a jó pedig kelloképpen megbunhodik…