Persona non grata

Sue Kis-Jókai Szakáll művében sajátosan ötvözi az önkifejezés művészi eszközeit. Három fő részből – Hajnali derengés, Ébredés, Fonáktündér – álló írása a James Joyce-i tudatáramlást, tudatfolyamot idézi, melyet saját illusztrációi tesznek teljessé.
Az elbeszélők – a „persona non grata”, a vándor és a szerző – olykor visszatekintenek a múltba, máskor visszatérnek a jelenbe, közben félve várják a jövőt. Megnyilvánulásaik hol epikusak, hol líraiak; előfordul, hogy együtt gondolkodnak (néha még angolul is), de időnként egymás történeteit is megszakítják, így alkotva meg a szerzőnő sajátos, egyedi gondolati és képi világát.

„Messziről jött ember vagyok én, valahol én is a szigeten éltem .... Zátony, amit meg sem lehet kerülni.”