Ofelsege pincere voltam

Jan Dite leghobb vagya, hogy milliomos legyen, es ezert hajlando kemenyen megdolgozni. Szuksege is van elszantsagra, mert egy kisvarosi vendeglo pikolofiujakent kezd bele almai megvalositasaba.Egyre feljebb jut a vendeglatoszakma rangletrajan, mert lehet, hogy idonkent korlatoltnak, egyugyunek tunik, de alapvetoen talpraesett es kitarto fiu, aki raadasul mindig jo erzekkel valaszt maganak ujabb es ujabb mestert. Jol figyeljenek arra, amit mondok! - szol rank idonkent Jan, es mi figyelunk, mert erdekes es tanulsagos dolgokat mesel, mert Jan nem csak a penzt, a lanyokat is nagyon szereti, es azok is szeretik ot, mert lehet, hogy nem egy dalia, de kedves, vidam es jol banik veluk.Telnek-mulnak az evek, egyre kozelebb er a naci megszallas, a vilaghaboru tebolya, de Jan renduletlenul koveti a maga ele kituzott celt. Nem erdekli a tortenelem, es ugyan a politika sem erdekli, de persze nem a maga ellensege, igy aztan nemet nemzetisegu, sot kifejezetten naci feleseget valaszt maganak. Gyulik, ha lassan is, de gyulik a penz Hitler vereseget szenved, Jan pedig ugyesen safarkodik az elhurcolt zsidok vagyonaval, vegre milliomos lesz, es amikor bekoszont a beke, megveszi almai szallodajat, am nem sokaig orulhet, mert a hatalomra kerulo kommunistak elso dolga az, hogy bortonbe kuldik az osszes milliomost Hrabal 1971-ben, ket het alatt, szinte egy szuszra irta meg ezt a sodro lenduletu es szokimondo monologot, amely csak 1989-ben jelenhetett meg eredeti formajaban, es amelyet sokan azota is az eletmu leghrabalibb, legsikerultebb alkotasanak tartanak, es nem is alap nelkul, mert az irodalom torteneteben ritkan sikerult meg ennyi esendosegbol, megalkuvasbol, keson, nagy aldozatok aran leszurt bolcsessegbol es derubol ilyen nagyszabasu, patosz nelkul is magasztos, mulandosagaban is orok ervenyu emlekmuvet epiteni a XX. szazad emberenek.