Napi forgács

59 éves vagyok, vagyis feltehetoleg megettem az életem kenyere javát. Valószínuleg már csak az egynegyede van hátra az életemnek, de ha szerencsém van, akkor az egyharmada. Ha egészen kivételes szerencsém van, akkor a fele. Elméletileg az is elofordulhat, hogy a kétharmada, mert állítólag biológiailag ez lehetséges volna. Annak az elvi lehetoségét már a tudósok sem feltételezik, hogy életemnek akár még a háromnegyed része is hátra lehessen. Ezt csak én feltételezem. Mert én optimista vagyok. Persze kérdés, jó volna-e ilyen hosszú ideig élni? Nem, persze, hogy nem – mondják azok, akiknek reményük sincs ilyen hosszú életre. Ezzel a hazugsággal nyugtatgatják magukat. Ezért nyugodtan halnak meg. Én viszont nagyon fogok bosszankodni, ha mégsem jön be az extra hosszú élet. Ja, hogy mirol szól ez a könyv? Kábé hasonló állatságokról, mint a fentebbi okfejtés. De rövidek, ne aggódj…