Lysias

„Lysias csüggedten nézett rá. A leány huvös tartózkodása kezdte
ingerelni. Mintha észre sem venné, hogy szépsége milyen hatással van
reá, makacsul kitér minden közeledés elol, nem goggel, szerényen, de nem
igyekszik elrejteni közönyét, melyet vele szemben érez. Hirtelen olyan
gondolata támadt, mely agyába kergette a vért.
Hátha jegyese, vagy éppen férje van otthon, akit szeret. És ezek,
úgy hallotta, lenézik az idegent, pogányoknak vagy barbároknak nevezik
oket. Ez a gondolat most fölkeltette gogjét és nyugalmat eroltetve
magára, megkockáztatta a kérdést.”