Lomtalanítás

DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festo, performer. 1966-ban
született Újvidéken. Belgrádban folytatta muvészeti tanulmányait.
1991-tol Magyarországon él. „Kegyetlen könyv: nyers,
puritán, kíméletlen, s a végén sem mutat kiutat, nem nyújt
feloldozást. Egyedüli tárgya, hose voltaképp egy
ismerosen, átlagosan rettenetes, lepusztult, normális életre
alkalmatlan bérház, ám ez a ház nemcsak lakhely, színtér,
hanem maga is élo, lélegzo szervezet - éppolyan, mint lakói,
ezek a megcsúszott, tönkrement, leépült szerencsétlenek,
akiknek sorsa egy az épülettel, lévén hogy normális
életre számos oknál fogva maguk is alkalmatlanok. A ház és a
közösség jelene-jövoje így fedi le egymást teljesen:
emeletek, ajtószámok tárják elénk fokról fokra a társas
magány, elveszettség becketti panoptikumát. Sorra
színre lépnek ezek a más törvények szerint élo, mindenen
túljutott, véglényszeru, vagy még épp a létezés peremén
billego, utolsó erejükbol kapaszkodó figurák-alakok,
lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra járó,
tragikus élettörténetük, jellemük, lelkük, kinézetük, hogy a
bérház bunügyi krónikákba illo mélyvilági pokla - vagyis
rendes, hétköznapi muködése - értheto, konzekvens,
logikus és megmásíthatatlanul sorsszeru legyen. Mégsem
csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk, s nem is a
szociografikus tényfeltáró próza újabb változata - holott
Máriásnak láthatóan ehhez is megvolna az élményanyaga -,
hanem színtiszta szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelo
pontos leírásait, a puritán nyelv és stílus minimalista
eszközeit mély empátiával, a látásmód közel hajoló
érzékletességével, a részvét, a szolidaritás hangjával s a
leleplezo irónia sajátos, máriási tapintatával
keresztezi.

Így lesz ez egy szép könyv minden kendozetlen durvasága
mellett, mely értük íródott: ezekért a halálukra várakozó,
vigasztalan embereket rejto, pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor