Mas-mas hagyomanyokkal, nezetekkel, mas-mas dontesekkel egymas mellett elo, gyakran egymassal szembekerulo kortarsakat kot ossze a szerzo, aki konyveben az eleterol, palyajarol mesel. O az egri diak, a szolnoki tanar, a szinikritikus, a regi Magyar Naplo, a Hajonaplo, a Szinhaz szerkesztoje, szinhazszervezo, a Barka, majd az Ordogkatlan mindenese, emlekezetes eloadasok rendezoje.Beszelgetokonyvek sorat koszonhetjuk neki, rendkivuli es szeretetre melto muveszek portreit (Cseh Tamas, Torocsik Mari, Tompa Miklos, Kovacs Lajos, Mucsi Zoltan, Szarvas Jozsef). E dialogusok hosszu sora erlelte a Kotoszavak megirasat, amelyben sokoldalusagat kamatoztatva a szerzo onmagaval, a sajat multjaval szembesul. A kapcsolodo, folyvast kiegeszulo emlekeknek nincs idorendje, mintha egyetlen nagy csoportkepen latnank egyutt korabbi hoseit s veluk Paal Istvant es Acs Janost, Tompa Gabort es Ratoti Zoltant, Csanyi Janost es a szinpadi alkototars Hay Janost, Ascher Tamast es Tim Carrollt, a ket Vidnyanszkyt... Sokan szerepet kapnak ebben a szamvetesben, am a foszereplo ezuttal a kozottuk munkalkodo, kozvetito, gyakran orlodo ember: Berczes Laszlo.