Mikor a függetlenségét súlyos áldozatok árán éppen hogy elért Kelet-Afrikában élhettem – néhány hónapon át –, akkor érezhettem át mélységes megrendüléssel annak a sok-sok árván maradt, tanulásban mégis életrevaló fekete kisfiúnak a sorsát, aki szavannákon, havas hegyóriásokon, szabadon garázdálkodó nagyvadak, elefántcsordák, csuik, zebrák zsiráfok serege közt vándorolva kóborolta be Kelet-Afrika gyönyöruséges „Svájcát”, szüloföldjét: Kenyát. Kis hosömnek, Kitongó-Kitendzsinek osei még hatalmas afrikai fák tetejére, lombok közé rejtett kis házikókban éltek; a kis kóborló fiú már egy goz hajtotta kompra lopakodva, átkelo teherautók, buszok alá kucorodva indult kisgyermekfovel munkát keresni, csak azért is tanulni, szüloföldje szeretetétol elszakíthatatlanul értékes emberré válni. Kalandjait a mérges kígyóval, a kafferbivallyal, a kis kóborló-dolgozót tolvajnak is kikiáltó gonosz emberekkel, szabadulását a szenvedo gyermekkorból ebben a könyvben próbáltam ábrázolni, elmondani a mi rendezett körülmények közt élo, boldog magyar gyermekeinknek.
Ignácz Rózsa