Ki volt Christa T.

Ennek a regénynek a hosnoje, Christa, vagy ahogy osztálytársai becézik, Krischan, rendhagyó ember. Mindig kilóg a sorból, alkalmazkodásra képtelen, sose azt teszi, amit várnak tole. Korai halála után barátnojét nem hagyja nyugodni Christa sorsa. Ki is volt tulajdonképpen? – teszi fel magának a kérdést. Ki volt ez a furcsa lány, aki az egyetemen sem azzal foglalkozott, amivel kellett volna, aki pedagógusként szüntelenül – szükségtelenül? – megnehezítette a maga dolgát, aki zurzavaros szerelmi ügyei közepette egy hivatásos jóst is meglátogat, akit néha öngyilkossági gondolatok is foglalkoztatnak, s egyszer csak, barátai megdöbbenésére, a legszokványosabb módon férjhez megy, boldog lesz. De boldog volt-e valóban? S hiába rajzolódik ki elottünk naplójegyzetekbol, töredékekbol, valódi vagy elképzelt beszélgetésekbol egyre tisztábbal Christa életútja, újra és újra fel kell tennünk a kérdést: kicsoda volt hát? Gyönge, neurotikus lélek, aki nem tud eleget tenni a reális élet követelményeinek, vagy csak túlságosan is tisztességes, képtelen minden megalkuvásra? A kérdésre nincs egyenes válasz, hiszen a valóság sosem egyértelmu, egy élet egészére nem mondható ki kategorikus, rideg ítélet, csak az emberséges figyelem és a megértés közelítheti meg az igazságot. A bravúros, modern prózai technikával felépített regény alkotóját, a kituno német írónot eddig 1964-ben megjelent regényébol, a „Kettészelt ég”-bol ismerhette meg az olvasó.