Kazohinia

A sokáig elfeledésre ítélt, majd újonnan felfedezett és mára kultikussá vált regény a Swift által kezdett gulliveriádák egyik kiemelkedo alkotása. Gulliver történetek másik nagy folytatója, Karinthy Frigyes ezt nyilatkozta róla: „Minden hasonló munkámat odaadnám a Kazohiniáért.”
A könyv alapvetoen két részbol áll. Gulliver, miután Anglia újabb háborúba kezd, egy hadihajón hagyja el hazáját. Támadás éri oket, a hajó elsüllyed, és csak o vetodik szerencsésen partra egy ismeretlen szigeten, a hinek földjén. A hinek emberek ugyan, de a tudományos és társadalmi fejlodés egy jóval magasabb szintjén állnak, mint a 30-as évek Európája. Életük egyszeru és következetes, teljes összhangban áll a természettel hatalmas tudásuk és fantasztikus technikai vívmányaik ellenére. Nem ismerik az irodalmat, a muvészetet, az érzéseket, általában az elvont gondolkodást. Gulliver pár hónap elteltével az orület határára jut. Hiányzik neki az emberi szó, a kedvesség, a lélek jelenléte. Végül maga könyörög, hogy bezárják a behin telepre. A behinek is emberek, de bolondok. A hinek bezárva tartják oket, ahol aztán úgy és olyan szabályok szerint élhetnek, ahogy kedvük tartja. Gulliver hamar rájön, hogy ez még rosszabb, mint a hinek élete.
Szathmári ezzel a két világgal az emberi lét két lehetséges végletét mutatja be. Az egyikben mindent az ész ural és irányít. A hinek nem boldogok, de nem is boldogtalanok, hiszen nem merül fel bennük ez a kérdés, egyszeruen léteznek. A behinek sem boldogok, de mindent megtesznek saját sanyargatásuk érdekében. Egyik sem egészséges életforma. Az ember a maga valóságában a ketto között él, egyaránt boldogtalanul és magára hagyottan a hinek természetes tökéletességében és a behinek teljes tébolyában.