„A szertartás véget ért. Az orgona felzendült és diadalmas és édes indulóba fogott. Az oltár elott a volegény – a fiatal férj – megfordult és lassan a karja alá fuzte a menyasszony – a fiatal asszony – karját. A templom közepén, a vörös szonyegen, amely az oltártól a kapuig vezetett, széles utca nyílt számukra, és ebben az utcában, a vendégek kettos fala között, az új pár lassan indult kifelé. A férj – sir Ronald Chesterfield – egyenesen és szálasan; tiszta metszésu angolszász fejét kissé mereven hordozva széles válla felett, majdnem két méter magasságban. Az új asszony – Genevieve Lamotte – férjének éppen a válláig érve, simulékonyan és könnyedén; ebben a szerepben is természetes és tökéletes gráciával; azzal a félmosolygással szabálytalan szépségu arcán, amelynek a tartózkodása illett a lányság jelvényéhez, a mirtuszkoszorúhoz a fején, de amelynek a belso ragyogása már bátran és tartózkodás nélkül közölte mindenkivel az elégedettségét és a boldogságát.”