Im-ígyen szóla Zarathustra

Az Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzoje kevésbé kidolgozott, nem elsorangú fontosságú muvei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költo Nietzsche egyik legjobb muvének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerubb, legkedvesebb olvasmánya volt. Mufajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, muvészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerzo – alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában – próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a mufaj világviszonylatban legkiemelkedobb darabjai közül. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e munek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. A mu irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapveto jelentoségu.