Gerard brigadéros kalandjai

„Az álmodozás helye és ideje vett körül. Végigpergett elottem az életem, mindazon nagy tettekre gondoltam, melyek részese lehettem, a lovakra, melyeket kedveltem s a hölgyekre, kiket szerettem. Aztán drága jó anyám jutott az eszembe, és elképzeltem örömét, amikor meghallja, hogy a falu népe a fia hírnevérol beszél. Aztán a Császárra gondoltam és Franciaországra, drága szülohazámra, a napsugaras Franciaországra, a gyönyöru lányok és daliás ifjak anyaföldjére. Szívemet még most is elárasztja a boldogság, ha arra gondolok, mint vittük el trikolorját oly sok száz mérföldnyire a határain túlra. Életem bármikor felajánlom a nagyságáért. Kezemet szívemre téve éppen megesküdtem erre, amikor hátulról váratlanul nekem ugrott a gondolás…”