Finlay Donovan bedobja magát

Pasik. Pelusok. És persze pisztolygolyók. 
Ki mondta, hogy az egyedülálló anyák nem tudnak bulizni?

Finlay Donovan korábban is ült már nyakig a frászban – elvégre egy személyben íróno és a gyerekeit egyedül nevelo anyuka, aki számos hihetetlen oknál fogva különös tehetséggel szed ki bármibol és bárhonnan vérfoltokat –, de ilyennel még neki se volt eddig dolga. Miután bébiszitter-buntársával, Veróval „véletlenül” legyaláztak egy szalonból „kölcsönvett” luxusautót, miközben Finlay volt férjének életét mentették meg, az orosz maffia gálánsan átvállalja a tartozásukat. És ezzel Finlay a nevezett maffia adósává válik.

A börtöncellából is professzionálisan muködo maffiavezér, Feliks feladatot ad neki: egy bérgyilkost kell megtalálnia, mielott még a rendorség a nyomára bukkanna. A gond csak az, hogy a bérgyilkos talán maga is rendor.

Tiszta szerencse, hogy Nick, a dögös zsaru éppen ekkorra idozíti a civilek számára szervezett rendorakadémiai hetet, így Finlay és Vero itt találja meg az ideális elvonulási lehetoséget Feliks és a vészesen közelgo kéziratleadási határido kettos nyomása alól. Miközben úgy tesznek, mintha elmerülnének a lofegyveroktatás és helyszínelési gyakorlatok – no meg a csábító nyomozóval végzett testközeli anyaggyujtés – szépségeiben, igazából tiszta erobol azon vannak, hogy kiszimatolják, ki is a valódi bunözo, hogy ezzel megszabaduljanak a maffia szorításából. És közben persze rutinosan kerülik el a rájuk leselkedoket, Vero múltjának felbukkanó árnyait, és birkóznak meg a szüloi lét hétköznapi kihívásaival.