Ezerkilencszazhetven

AZ IFJUSAG EDES MADARAVannak azok a szerencsetlenek, akik egyszeruen nem hajlandoak beletorod-ni abba, hogy az ido tortenetesen elore halad, akiknek minden lelegzetvetellel azt a fajdalmat kell megelniuk, hogy az ifjusag edes madara valahol a messzi tavolban tojik mar rajuk, akik kepte-lenek felhotlenul repesni az oromtol, hogy szaporodnak a rancaik es szet-porladnak az emlekeik. Ez egy latszolag egyszeru idoutazos tortenet, am meg-sem akar sci-fi lenni, hanem a mindent elborito, gyotro nosztalgiat idezi meg, amikor a fohos fajdalmasan abban re-menykedik, hogy sikerul megtalalnia azt a gyanutlan, naiv enjet, aminek az ujraelesere annyira vagyott fogatlan matuzsalemkent. Am csodak nincse-nek, az ilyen gondolatkiserletek nem nagyon sikerulhetnek, a nosztalgia hiu abrand csupan. A francba!