Elhúztam, Anyátok

Clarissa néhány napja úgy érzi, valami gond van vele. Méghozzá éppen éjszaka törnek rá viharos vágyak. Így, közel a negyvenhez, tippelgetni kezd: ugyan mi lehet a gondjai hátterében? Ilyen az, amikor a kapuzárási pánik beköszön? Vagy talán máris a menopauza szórakozik vele? Tanácstalan: mi a jó nyavalya fészkelhette be magát az álmaiba, felborítva lelki egyensúlyát, mígnem barátnoje, Rose ki nem rángatja otthonról, és el nem viszi egy beachbuliba. Ott aztán minden világossá válik számára... Berlin zártköru bulijaiba keveredni olyan kalandokat jelent, melyekrol eddig álmodni sem mert. Vagyis de. Pont ez a baj...

Peter nem veszi észre az elojeleket, ugyanis felesége, Clarissa nagyon jól titkolja gondjait. Egy nap azonban, az éjszaka közepén, ott találja magát a közepében. Felesége olyat mutat neki, amitol tátva marad szeme-szája. Ettol kezdve fenekestül felfordul addigi nyugodt életük. Peter nem gyozi kapkodni a fejét. Támogatja ugyan Clarissa döntéseit, ám olyan lapokat dob elé az élet, melyek megingatják hitében. Még az is lehet, hogy enged a csábításnak. Csak egyszer. Talán megérné kipróbálni, milyen szolgáltatást nyújt Sisy, az eszkortlány, aki nem mellesleg Clarissa barátnoje, ráadásul Peter barátja, Carl eszkortcsaja. Mi lesz ebbol...?