Bíborszín

Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete idon és téren átívelo. A túlélés legelemibb, örök érvényu szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel!
A történet fohose, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergodo Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett no hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, noi, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytut ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tuno helyzetükbol nem találják a kiutat.
A mu 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
"Akárhogy is, mongya, tudod, hogy van. Felteszel magadnak egy kérdést, tizenöt lesz belolle. Kesztem tünodni minek is nekünk a szerelem. Minek szenvedünk. (...) Aszt gondolom, azért vagyunk itt, hogy tünodjünk. Hogy kérdezzünk. És hogy miközbe tünodünk a nagy dolgokról és kérdezosködünk a nagy dolgokról, tanulunk a kicsinyekrol, amúgy átabotába. De soha se tudd meg többet a nagy dolgokról mint amennyivel kiindultál. Minél többet tünodök, annál jobban szeretek, mongya."
Ez a csodák könyve, durva nyelvezete és nehéz sorsú szereploi ellenére is. Tanúságtétel a szeretet ereje mellett. És amellett is, hogy mindannyiunknak ugyanolyan jogunk van az életre. Bármit is gondoljanak rólunk a többiek.
Karafiáth Orsolya