Beth, a szövődmény

Fekete fátyol lebben (Beth, a szövődmény IV/2. rész)
A kedvesem, akit egy pók szőtt oda mellém
fekete karjaiban gyermeket tart a mellén.
Sírgödrömből kitekintve fekete fátyol lebben.
Nem élünk mi már, csak a hiány a szívünkben.
Holtak vagyunk mindannyian, mert magány él a lelkemben.
Szög vagyok, mely átüti a bokát és ott tart a kereszten.