Az ajtó kifelé nyílik

A megalkuvás nem egy állapot, hanem egy út – az állandó ráfázások útja. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, mert az ember életéhez a tévutak is hozzátartoznak.
A kérdés, hogy ha felismerem, nem vagyok jó úton, mit teszek. Megyek tovább ugyanúgy (Majd csak lesz valahogy; Nem is olyan rossz; Még elmegy), miközben egyre rosszabbul érzem magam, vagy kimondom a frankót, változtatok és ez­zel együtt a megújulás útjára lépek? Utóbbihoz vennem kell egy nagy levegot és ki kell nyitnom egy új ajtót. Aztán ven­nem kell még tízet és kulcsra zárni a régit. Aztán vennem kell még százat és elindulni, majd útközben vennem kell még tíz­ezret, hogy soha többé ne forduljak vissza. Elindulni és soha meg nem állni. Pontosan úgy, ahogy idovel a regény fosze­reploje, Halász Dániel is teszi.