Anna Karenyina

Anna Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi noalakja közül: mind újabb filmekben, baletteloadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az o története valamiért nem avul el.

Még egy népszeru orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”.
Alakjának titka sokrétu; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erovel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nokhöz (miközben a noi szépséget és a szexualitást idovel egyre inkább bunös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hosnot teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbuvölo.
Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élo nagy muvész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bunös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtöro asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idok „legnagyobb társadalmi regénye”.