Akkor a hársak épp szerettek

DÉNES ZSÓFIA: „Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekbol megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egy idoben élok tanúságtételét.Valahogy azt éreztem: lecsengetés elott ezek az utolsó percek. És sok minden járt eközben fejemben. Arra gondoltam, mennyi kutatással, találgatással jár manapság egy-egy múltbeli nagy költonk – nagy emberünk – belso vagy akár külso élete adatainak, élményeinek felderítése… Lehet róluk eleget följegyezni? Eszembe jutott: nem igaz, hogy ami halandó, annak semmi köze a halhatatlansághoz…Így gyujtöttem egybe az itt következo emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki »kárhozottan« kóborol a »váradi éjben«, majd a késobbiét is, aki ugyan eltávozott, de vissza-visszatért – utoljára 1918-ban – szeretett városába, Váradra.Az összeillesztett mozaikkövek – ha ezt kerestem, ha nem – szerelmek születésének, fejlodésének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan; Váradon, Párizsban, Csucsán, mert »Akkor a hársak épp szerettek«.”