A kállói kapitány

„– Lóra, huszárok! Utána a rablóknak! A holnapi élésünk függ ettől. Hallottátok! Szép és jó iramú szerecsen főlovat is szerezhet még tetejébe, aki ügyes!Talán az élésnél is nagyobb biztatás volt ez. Minden valamirevaló huszár legszívbélibb vágya.A közelállók felkurjantottak örömükben. A seregdob megszólalt, s nyomban rá megnyüzsdült az egész huszárvár. A lovak nyerítve érezték s jelezték a nagy eseményt. Gazdájuk tüzétől elragadottan szökelltek. Olyan bánni tudó nép kellett a megfékezésükre, amilyenek a lovon született kállai, csintalan kassai, minden hájjal megkent egri, tokaji és Szatmár környéki fiak voltak. Ezek aztán hamar visszanyerték uraságukat a rakoncátlan párák fölött.Alig cserélte fel János harci karddal a köves díszkardját, már az egész huszárság ott táncolt lovával a várudvaron, készültségben.”