Ajtó a hátsó konyhához

Wiseschdia, Vizejdia, Kisvizésdia. A romániai Bánság nyugati csücskében fekvo falu a központi helyszíne Johann Lippet családregényének, mely a huszadik század második felébe kalauzolja az olvasóit. Anton Lehnert a második világháború végén Romániából Ausztriába menekült, majd ott alapított családjával az ötvenes évek elején tért vissza szüloföldjére, hogy új életet kezdjen. A Lehnert-család életén keresztül nyomon követhetjük a bánsági svábok ötvenes-hatvanas évekbeli küzdelmeit a megélhetésért, a zárt falusi társadalom tragédiákkal, pletykákkal, fel nem dolgozott múlttal terhes hétköznapjait. Az ajtó a hátsó konyhához egyszerre tabló egy családról és közelkép a romániai valóság egy szeletérol – kicsit másképp, mint ahogy eddig magyar olvasóként megszokhattuk. Lippet muve ugyanakkor nemcsak családregény, hanem egyúttal a kitelepedés regénye is. A nyolcvanas évek romániai kisebbség- és falupolitikája következtében ellehetetlenülo bánsági svábok a tömeges kivándorlás mellett döntenek, így a Lehnert-család több tagja is új életet kényszerül kezdeni Németországban. Abban a Németországban, ahol bevándorlóként, emigránsként, a legtöbb esetben idegenként érezték magukat a Romániából érkezett, német kultúrájukat több száz éven keresztül megorzo bánsági svábok . Johann Lippet regénye amellett, hogy egy letunt kor és kultúra leletmentése, jelenünk Európájának aktuális kérdéseit is feszegeti.