A Teremtés elott

Rendhagyó regényt tart kezében az olvasó. Hosei a Teremtés, az ember elotti világ „élo” és „élettelen” lényei, a mindenféle méretu, formájú és eredetu kövek. Különös, maguknak való teremtények ok – mindennél többre becsülik a nyugalmat, a csendet, a háborítatlan elmélkedést, s szívbol gyulölnek mindenfajta változást és mozgást. Megesik azonban, hogy a fülükbe suttog az örökké nyugtalan, kísérto víz, gyönyöru képeket fest eléjük, s szavaira egyesek feladják nyugalmukat és mozdulatlanságukat – hosszú, megpróbáltatásokkal teli útra indulnak az ismeretlenbe. Hriszto Szlavov allegorikus regényének fejezetei, bár kapcsolódnak egymáshoz és idorendben követik egymást, önálló történetekként is megállják a helyüket, példabeszédszeru bölcsességgel szólva különbözo élethelyzetekrol, melyek elé a sors egyéneket és közösségeket állít. „Egy ko nem mozdul, testvéreim, de egy folyami ko bejárja az egész világot…”