A sátán és cimborái

Ördögidézés, varázslás, fekete mágia, boszorkányhit fontos kiegészíto részei a kultúrtörténetnek. És már csak azért is számot kell róluk adnom, mert egyben az emberi hiszékenységnek is szemlélteto példatárai.
Mondanom sem kell, hogy miután csakis kultúrtörténeti szempontból idézem tetemre a Sátánt és cimboraságát, egyáltalán nem érintem az egyházak tanításait a Gonoszról. Más a dogma, és más a babona. Nincs az a tan, amelyet ki ne forgathatna a tudatlanság, és amellyel vissza ne lehetne élni tudatosan.
Tisztelem a spiritizmus erkölcsi tanításait, ám ha az új tan új utakon halad is, itt-ott régi babonák bogáncsa tapad a sarujához.
Ráth-Végh István