A meztelen táncos

„Ryll Thean belenézett. A tükör
visszavetítette képét, egy sárga, elefántcsontszeru arcot, mely sima
volt, redotlen, a szoborszeru homlokot, a nagy fekete szemeket, melyek
búsan néztek, a szájat, melynek két szélébe mintha egy szobrász vésett
volna két kicsiny, kemény, meroleges vonalat. A száj volt ez, szigorú
vonalával, halvány rózsaszínével, az énekesno szája, mely a világ
legszebb hangjának buvöletét varázsolta az emberek szívébe, a száj, mely
énekelt, játszott, zokogott és kacagott a festék alatt, amelyet
megjelölt a szenvedély és a gyász, s amely goggel tudta elrejteni minden
titkát egy gazdag és ragyogó életnek... A száj, mint egy apáca szája,
aki cellája rejtekében sokat álmodik és sokat gondolkodik, és ismeri a
legfinomabb elragadtatásokat és a legridegebb lemondást, akinek ismeros a
halál és nyugtalanító teher az élet, durva teher, amit le kell vetni… A
száj, amely elfeledte az élet italának édességét és forróságát és csak
játszott szerelmeken keresztül érezte meg újra és újra, hogy másnap
megint elfelejtse...”