A megsemmisülés

"A megsemmisülés rejtélyes szövege egyszerre filozófiai traktátus, misztikus beavatás és poszthumán próza. A kortárs irodalomban egyre inkább felerosödik ez a nem-antropocentrikus hang, mely nem emberi sorsokat akar elbeszélni, hanem a nyelv és az ember közös hiánytörténetére mutat rá. „Mennyien kapaszkodtak a létbe, mint egy végtelen fa törzsébe” - írja Horváth Márk és Lovász Ádám, hiszen az emberi állapot csak a társadalmi, nyelvi és metafizikai katasztrófa terében értelmezheto. Apokaliptikus (neo)romantika és abszurd költészet. Az utolsó ember kézikönyve a túlélés lehetetlenségérol."
Nemes Z. Márió
Az Idegenre hárult a sors ajándéka, hogy elsoként az utolsó emberek közu¨l végignézze minden ku¨lsodleges kötelék pusztulását, és bizalmát lelkébe, sot a lelkén is túlra helyezze, minden emberit maga mögött hagyva. Minden ház gerendái között barátságok és szerelmek jól táplált holttestei indultak oszlásnak, míg csak a csont fehérlett ki a vízbol. Mint rég elhagyott kikötok tornyai, olyan hívogatóak voltak ezek a csontok az új kor embere számára.