A kisbereki böszörmények

„Szocs Géza darabjának témája provokatív és feszélyezo. Opportunizmus és morális relativizmus vezérli egy emlékeit elfeledo közösség sorsát, mely ennek következtében kulturális és civilizációs értékeitol is megválni készül. Az író allegóriáját irgalmatlanul alkalmazni lehetne mind a románok, moldovaiak vagy ukránok, sot még a szerbek és macedónok sorsára is, mind pedig más olyan népek és nemzetek történetére, amelyek átélték a diktatúra és civilizációs romlás hatásait, és megtanultak bármi áron és bármilyen eszközzel túlélni. Ennek a bármi áron és bármilyen eszközzel-nek a valóságát világítja meg Szocs Géza darabja.
Röviden, egy Kisberek nevezetu helységben - amely az 1919-es magyar határ szélén úgy döntött, hogy az erosebbik szomszédhoz csatlakozik - Vérmarót, az államvezér látogatását várják, aki valamely afrikai ország császárának társaságában érkezik. 1989-ben járunk, mikor is - és ezt a lakosok jól tudják - a települést le fogják rombolni, az embereket pedig elköltöztetik. A túléléshez választott megoldás a következo: áttérni a mohamedán hitre és muzulmánokká, vagyis böszörményekké válni, és az afrikai császár segítségére támaszkodva, politikai menedékjogot kérni, sot, mi több, borszínt is változtatni, és így teljesen feketékké lenni. Szocs Géza darabjának témája provokatív és feszélyezo. Opportunizmus és morális relativizmus vezérli egy emlékeit elfeledo közösség sorsát, mely ennek következtében kulturális és civilizációs értékeitol is megválni készül. Az író allegóriáját irgalmatlanul alkalmazni lehetne mind a románok, moldovaiak vagy ukránok, sot még a szerbek és macedónok sorsára is, mind pedig más olyan népek és nemzetek történetére, amelyek átélték a diktatúra és civilizációs romlás hatásait, és megtanultak bármi áron és bármilyen eszközzel túlélni. Ennek a bármi áron és bármilyen eszközzel-nek a valóságát világítja meg Szocs Géza darabja.” (Alina Nelega, fordította Gergely Zsuzsa)