A bolondajtó | Violin

A bolondajtó címu kisregény az 1990-es évek délszláv háborújának idején játszódik. A történet azonban túlmutat a pillanatnyi helyzeten: a minden korban, minden körülmények között eloforduló, az ember lényegét érinto lelki választásról szól. Hogyan juthatunk el az adott történelmi létezés viszonyai között – legyenek azok nyugalmasak, kellemesek, békések, vagy mint ebben a muben, keservesen megpróbálók – az élet teljes távlatának felismeréséig, a földi létezésen túlmutató bizonyosság kereséséig.
A kisregény fiatalember hose a véletlen folytán – a véletlen persze üres szó, a belso út törvényérol van szó – annak köszönheti megmenekülését az ellenség elol, hogy magára ölti, mintegy álruhaként a ferences szerzetesi ruhát. Hogyan válik belsové ez a kényszer szülte külso választás? Mire véget ér a város ostroma, s megszületik a fegyverszünet, milyen felismerésig jut el a lélek?
A Violin címu kisregény – kimondatlanul, de felismerhetoen – Antonio Vivaldi Velencéjébe vezet el minket. A maestro egy leánynevelo intézet énektanára, katolikus pap és zeneszerzo. Velence, ez a tengeren lebego város a kifinomult muvészet szeretetének és keresésének szépséggé emelkedo környezete. A muvészet folyamatosan arra tesz kísérletet, hogy felnyissa az ember tekintetét a látható világon túli láthatatlan felé, amely láthatatlan világ életünk elválaszthatatlan, lényegi meghatározója. A zeneszerzo ezért tesz újra és újra kísérletet – a teljesség utáni vágytól hajtva – a tökéletes mu megkomponálására. Ihletadóként az egyik növendékleány hangja szolgál számára. A környezet azonban félreérti ezt, s arra gondolnak, az idosödo pap-muvész szerelmi történetének tanúi…