Fillento

Egyszer nagy hír riasztotta fel az iskolát s olyan zenebona kerekedett rá, hogy csengett a fülünk belé.

Új csikóst fogadott a falu, Rojtos nevut s azt suttogták róla, azelott igazándi betyár volt az Alföldön. A fia velünk fog járni az iskolába.

Ho! nagyobb újság volt ez, mintha egy hercegfiú pottyant volna közénk. Herceg akárki lehet, akit a király azzá tesz, de betyár! Az nem. Betyárkodás dicsoség, büszkeség, hosiesség.

Lázban volt az egész iskola s a hátulsó sorokban sugdolózó csoportokban mesélték a vén Rojtos rémes hostetteit... borzongott tolük a hátam, de azért csak meghallgattam.

Mindennap jött valami csodahír a Rojtos-fiúról: pányvát vet a szilaj csikóra; a rigó nem fütyül pompásabban nála, kalapjánál mint a zászló leng az árvalányhaj; fekete szure van, piros virágos, hetyke szure.

Egyszerre divat lett a fütty is, az árvalányhaj is, a fekete szur is. Még nekem is megígérték otthon, hogy a kovácshoz viszik a füttyömet, reszelje le a hegyit s még én is kaptam fekete szurt a tarcali vásárról.