A szív

Minden idok egyik legnépszerubb, ám egyúttal sokat bírált, sot elvetett gyermekkönyve a Szív. Az elfogulatlan olvasónak nehéz megértenie a könyvvel szembeni súlyos fenntartásokat. Kétségkívül érzelmes, erosen didaktikus mu, szerzoje szereti a pátoszt, nem idegenkedik a retorikától, tudatosan meg akarja hatni kis olvasóit, de mindezt magas színvonalon teszi. A levelekbol, naplóból „bevágott” elbeszélésekbol, kis történetekbol regénnyé szervezodo mu egy harmadik elemista olasz kisfiú, Enrico iskolai és otthoni életét beszéli el. Enrico vidám osztályba jár, o és társai csintalan, huncut, felnott- és tanítóbosszantó tettekre mindig kész teremtmények. De Amicis úgy tudja e gyerekek mindennapjait eloadni, hogy nemcsak általában az iskolás kicsik életét ábrázolja meghitt bensoségességgel, mély életismerettel, de ragyogóan kidomborodik, hogy múlt századi olasz kisfiúkról van szó, a nemrég egyesült Itália gyermekeirol. Ez a sajátos, térben és idoben meghatározott, jellegzetes kolorittal felruházott közeg teszi lehetové, hogy az erkölcsi és hazafias példázatok és tanulságok ne légbol kapottnak, ne szervetlenül a muhöz igazítottnak tunjenek, hanem abból organikusan kinövonek.