Valló Bonifác történetei

„Valló Bonifác történeteinek kötete nem önéletrajz — írja Hegedus Géza —, Valló Bonifác nem azonos velem, noha ugyanabban a világban élt és él, mint én, hasonló — bár nem azonos — kalandok közé került ezekben a kalandos évtizedekben, mint én, és sok mindenben hasonlóan vélekedik, mint jómagam. De miközben Valló Bonifác nem én vagyok, és története nem azonos az én élettörténetemmel, habár van is itt-ott hasonlatosság — a történetek együtt mégis vallomássá kívánnak kikerekedni az én nemzedékem jellemzo élményeirol. Ezért próbáltam elképzelni ezt a Valló Bonifácot, aki — úgy hiszem — nemcsak énrám emlékeztet, hanem velem együtt nagyon sok olyan korunkbeli értelmiségire, akit sodort a történelem, de nem sodort el, aki szerette volna megérteni, mi is van körülötte, és hol értette is, hol nem, és akinek volt elegendo lelkiereje — sot testi ereje is —, hogy elszántan védje emberségét, lelkének összhangját, s ne érezze idegennek sem a világot önmagától, sem önmagát a világban. Lehetséges, hogy derus könyvnek fogják mondani Valló Bonifác történeteit, s ez nyilván igaz is, ha a deru az érteni akaró lélek résztvevo, de önmagán is csöndesen nevetni képes mosolyát jelenti. Egy ilyen derusen értelmes embert a történelem adta tragédiák közepette próbáltam megrajzolni Valló Bonifác alakjában és kalandjaiban.