Rossz emberek, jó emberek

Thury Zsuzsa új elbeszéléskötete teljes életművéből ad kisprózai válogatást, a harmincas évek elejétől egészen a nyolcvanas évek közepéig. A népszerű írónő kötetben még nem közölt novelláinak alaphangja az emlékezés, számos önéletrajzi jellegű vagy éppen naplószerű írás teszi a válogatást személyessé. Thury Zsuzsa elbeszéléseire általában jellemző az érzékenység, az igazságérzet és az emberszerető humor és szelíd önirónia; korai novellái realista ihletésűek, állandó nyitottságról és társadalmi érzékenységről tanúskodnak. Több helyen is megemlékezik édesapjáról, a korán elhunyt Thury Zoltánról, a „magyar Csehovról”, bölcs iróniával villantja fel a második világháború éveinek rossz és jó embereit, és megható életszeretettel, derűvel szól az öregkor kisebb-nagyobb megpróbáltatásairól, életforma-váltásáról, kalandjairól. Egy sokat tapasztalt, örökifjú író summázza itt történeteiben világ- és emberképét, olyan szórakoztató és önfeledt módon, hogy bizonyára tovább gyarapítja népes olvasótáborát új könyvével is.