Odalent

A titok („Odalent” sci-fi sorozat III/2.)

Ez a második rész a titkok és a kérdések epizódja:
Kik azok a vakok? Vajon tényleg azok? Vagy valamiért szándékosan nem néznek mások szemébe? Továbbá miért nem értik a viccet?
A dolgozók miért nem mernek lelépni a felfestett vonalakról? És a katonáknak miért nem árt az, ha három méterre állnak a vonaltól, ahol elvileg már életveszélyes? Kit védenek valójában a katonák? Kik a vegyvédelmi ruhás, botos emberek?
Miért szakad meg a kék vonal az egyik folyosó végén? Mi lehet az ottani ajtó mögött? Miért van forróság a másik folyosó végén, ahol a vörös vonalat fekete keresztezi? Ezeken a helyeken valóban csak kivetített, nemlétező ajtók lennének? Mi lehet a túloldalukon? Hová tűnt az eldobott, soha földet nem ért ceruza?
Ki vagy mi ellenőrzi, hogy lelép-e valaki a vonalról? Valóban él egy embereknél magasabb értelemmel bíró lény a bunker alatt, aki ölni is képes, ha valaki szabályt szeg?
Miért van Thomasnak és Katnek gyanúsan kevés emléke a kinti világról? Mióta vannak egyáltalán a bázison? Mi történt a nagyszüleikkel?
Hová lett az utolsó szem gyógyszer a tartórekeszből, amit Tom elrejtett, ahelyett, hogy bevette volna?
Miért viselkedik úgy Tom anyja, mintha mi sem történt volna?
Kat életben van még? A tanteremben ülő lány vajon ugyanaz a személy, mint akit Tom Katként ismert és szeretett?
Valóban véget ért odafent a civilizáció? Milyen célból hozták létre a bunkert? Valóban csak egy kutatóbázis? Ha igen, akkor mi után kutatnak igazából?

Mi lehet a válasz erre a rengeteg kérdésre és titokra?
Vagy lehet, hogy valójában csak egyetlen titok létezik, ami egymagában választ ad az összes fenti kérdésre?