Névben él csak

Magyarország nem egy ízben adott szállást a forradalmak viha¬raitól tépázott-uzött lengyel haza¬fiaknak. Az 1830-as években pe¬dig az elozo korszak Felvidéken letelepült hos nemzedéke már a szabadság újabb menekülo harcosaival is találkozhatott. A szám¬uzötteket befogadó magyarság eleinte természetesen a magyar–lengyel határ menti vidékeken lát¬ta vendégül a baráti szomszéd nép fiait, késobb azonban Erdély és az ország többi része is szállást, ke¬nyeret, életet nyújtott a hazátla¬noknak. Ignácz Rózsa csodálatos gazdagsággal áradó írásmuvészete mesterien elemzi a vendégek és vendéglátók közt szövodo ezer¬féle érzelmi viszonylatot, ifjú sze¬relmesek egymásra találását, apák és fiúk küzdelmét a szabadságharc s az elnyomatás idején.